Kérdések tengere

Úgy érzem, hogy az egyszerűség kedvéért - és azért, hogy saját magamban is letisztázhassam a dolgokat - érdemes lenne körbejárni a nagy nyelvtanulási céljaimat kérdésekkel. 

Hogyan?

   Ez egy nagyon nehéz kérdés. Van persze tanulási stratégiám, nagyjából átlátom hova fogom tudni beszúrni azokat a félórákat - jobb esetben órákat -, amiket azzal szeretnék tölteni, hogy egyénileg nyelveket tanulok, mégis azt érzem, hogy az egyensúlyt lesz nehéz megtalálni.
   A szókincsem bővítésétől már annyira nem félek. Előző félévben egyetemi tanárom ajánlotta nekem az Ankit, amibe végtelenül beleszerettem. Igazából mindig is utáltam a szótár felett görnyedni. Az Ankiban az a nagyszerű, hogy nem ismétlem folyton ugyanazt, hanem mindig azokkal a szavakkal piszkál, amiket kevésbé tudok, egészen eddig, amíg meg nem tanulom.
   A beszéd még egy sarkalatos pontja a dolognak. Kollégista lévén nem igazán szeretném az őrületbe kergetni a szobatársamat avval, hogy magamban vagy a számítógépemmel fecsegek idegen nyelven, esetleg makogva olvasok fel idegen nyelvű történeteket.
   Egy másik részlete a dolognak a hallgatás. Sokszor érzem azt, hogy hallom, de nem értem. Most először fogom tesztelni azt, hogy segít-e rajtam az, ha hallás után írok le egész monológokat és párbeszédeket. 

Mit?

   Most éppen angolt, franciát és koreait. 
   Teljesen más szinten vagyok mind a 3 három nyelvből, ami elég izgalmassá teszi a dolgokat.
   Angolból mostanra eljutottam odáig, hogy nem lefagyok, ha beszélni kell, hanem legalább mondok is valamit. Értem a nem túl erős akcentust és a híradóval megegyező beszédtempót. Írni egészen szeretek, de a különböző igeidőkkel, hogy mikor mit kéne használni vannak azért problémáim. Ebből éppen B2-es nyelvvizsgára készülök. 
   A francia nyelvet imádom! Minden kis mozzanatával nagyon szívesen foglalkozom és ez külön odafigyelést igényel majd tőlem, hogy ne menjen más kárára. Mivel két évig kéttannyelvű gimnáziumba jártam, a szint ameddig tanultam körülbelül C1 lehetett. Viszont úgy hagytam el az iskolát, hogy sokáig azt éreztem, nem is szeretnék evvel a nyelvvel foglalkozni, ami mostanra változott meg bennem. Most teljesen tudatosan kezdtem lelőről a tanulást. Július végén fejeztem be az A1-es tankönyvemet. 
   A koreai pedig nagyon érdekel. Egy nagyon különleges és egyedi nyelv, mint a magyar is. Nagyjából 10 éve napi szinten hallgatom műsorokból, dalokból, úgyhogy nincs okom panaszkodni arra, hogy nehezen venném az akadályokat. Most még minden nagyon ismerős. A nyelvtani etikett - magamban csak így hívom - pedig még inkább lenyűgöz mint sem borsot törne az orrom alá. 

Miért?

   Gyerekkori álom.
   Mikor gimnáziumba mentem, két tannyelvűbe gyakran álmodoztam arról, hogy majd 5 nyelven beszélek, hiszen akkora már tanultam németül, magamtól megtanultam a kataganát és frissen kezdtem a franciát. Akkoriban még az orosz volt fókuszban számomra, hála nagypapám katonai történeteinek és az olasz, igaz ehhez konkrét tapasztalatom akkor még nem fűződött, egyszerűen csak tetszett, hogy mindenki dallamosnak írja le. 
   Az ambícióm gyakorlatilag ennek a gimnáziumnak hála tört meg és ahelyett, hogy szerettem volna tanulni ezeket a nyelveket pánikrohamok törtek rám nyelvórán és mintha el lettem volna átkozva nyelvtanulás terén. 
   Előző félévben, életemben először, egyetemen ötöst kaptam angol nyelvből, ami hatalmas löketet adott és nem érzem úgy, hogy a nyár alatt elmúlt volna. 
   Nem mellékes ugyan, de egy másik ok, ráébredtem, hogy hiányzik számomra a konkrét tanulás. Építészmérnök hallgatóként sokszor inkább megérteni, semmint megtanulni kell a dolgokat. Jó érzés újra gyakorolni, ismételni és érezni az egyre pozitívabb változást. 

Mennyit és mikorra?

   Ez a két kérdés úgy érzem, egy kalap alá tartozik, mert egy nyelvet meg lehet tanulni elképesztően hosszú idő alatt is, de akkor nem motiválna semmi. Nyelvet tanulni nem kettő perc, tudom jól, mégis inkább nagy célt tűzök ki magam elé. 
   A cél pedig az, hogy mire megszerzem az alapdiplomám – ez még két és fél év – szeretnék nem kevesebb, mint 5 nyelvvizsgát magaménak tudni, úgy hogy most egy sincsen. A konkrét célom pedig a határidőig: 
   Angol - B2
   Francia - C1
   Koreai - B1
   Spanyol - B2
   Német - B2

És utána? 

   Nem hiszem, hogy szeretnék 5 idegen nyelvnél megállni. Igazából a kínait és a japánt már biztosan kinéztem magamnak a mesterképzésem idejére. Most 10 nyelv érdekel és attól tatok, hogy ez idővel csak több lesz.