Poliglott leszek!

 Annyira jó érzés ráébredni, hogy értek egy nyelvet, főleg, hogy ez most az angol. Csak néztem egy videót koreai nyelvtanulási tippekről és már a 10 percnél jártunk, amikor egyszer csak arra gondoltam, hogy "jé milyen folyékonyan értem! Nem is kell belegondolnom, hogy mit jelentenek magyarul a szavak csak úgy tudom, hogy mit jelentenek." és ez úgy meglepett, hogy abba kellett hagynom az egészet. Persze ez egy nagyon kellemes meglepetés, de akkor is hatalmas nagy meglepetés és ilyenkor újra és újra elindulnak bennem a gondolatok, hogy miért is nem hiszek abban, hogy nekem ez - nem hogy mehetne -, de már most is megy? Hogy lehet, hogy még mindig neki kell ülnöm naponta pár percet meditálni és mint egy szent mantrát ismételgetni: Tudok angolul! Tudok angolul! Tudok angolul!     Az a szerencse, hogy legalább beválik és már sokkal kevesebb ideig kell mondogatnom, mint annak idején, amikor szinte egész napokat avval töltöttem, hogy ezt elhitessem saját magammal.   ...

Igazból tegnap volt az első nap, de ma volt az első órám megtartva. Úgy érzetem így jobban ér elkezdeni a "nagy projektet".     Mivel csak kora délutánra mentem be reggel franciával kezdtem  a napot. A harmadik fejezetet csinálom éppen, ami a családdal foglalkozik. A könyv rövid párbeszédeit írogattam meg, amik nagyjából arra épülnek, hogy Est-ce que Marie a les cheveux courts? és le kellett tagadni, valamint az ellentétes jelentésű melléknévvel. A két hallott szövegértest leírtam a füzetbe külön. Lehagytam három többesszám jelet, de ezen kívül jól - és kevés visszatekeréssel - le tudtam írni a szöveget.    Szeretem kiszámolni, hogy mennyi idő lesz egy könyv feldolgozása és ha minden nap egy leckét meg tudok csinálni akkor ez a könyv még 60 napot fog igénybe venni, amit kicsit sokallok úgyhogy amikor csak lehet igyekszem majd kettesével falni a leckéket.     Koreaiból a különböző udvariasságok kifejezésével foglalkozó fejezet nagy részét dol...

Úgy érzem, hogy az egyszerűség kedvéért - és azért, hogy saját magamban is letisztázhassam a dolgokat - érdemes lenne körbejárni a nagy nyelvtanulási céljaimat kérdésekkel.  Hogyan?    Ez egy nagyon nehéz kérdés. Van persze tanulási stratégiám, nagyjából átlátom hova fogom tudni beszúrni azokat a félórákat - jobb esetben órákat -, amiket azzal szeretnék tölteni, hogy egyénileg nyelveket tanulok, mégis azt érzem, hogy az egyensúlyt lesz nehéz megtalálni.    A szókincsem bővítésétől már annyira nem félek. Előző félévben egyetemi tanárom ajánlotta nekem az Ankit, amibe végtelenül beleszerettem. Igazából mindig is utáltam a szótár felett görnyedni. Az Ankiban az a nagyszerű, hogy nem ismétlem folyton ugyanazt, hanem mindig azokkal a szavakkal piszkál, amiket kevésbé tudok, egészen eddig, amíg meg nem tanulom.    A beszéd még egy sarkalatos pontja a dolognak. Kollégista lévén nem igazán szeretném az őrületbe kergetni a szobatársamat avval, ho...